DAVID M. ROHL SZEMÉLYISÉGE ÉS MUNKÁSSÁGA

A XIX. század közepéig, a század végéig, a T’náchban, a zsidó Bibliában rögzített tények, adatok, események és részben a személyek, a leírt és elbeszélt alakok nagy része, kétségbe vonhatatlan, többségükben az archeológiai leletek által igazolt, megerősített történelmi részleteknek számítottak. A XX. század elején változott a helyzet és egyre nagyobb számban jelentek meg a kétségek, mutatkozott meg a datálható archeológiai leletek és a T’náchban található adatok össze nem vethetősége és vonta le a tudósok név és szám szerint jelentős része a következtetést, mely szerint a Biblia, különösen az addig legszavahihetőbbnek tartott része, a Korai Próféták (N’vi’im Risonim) könyvei (J’hosuá, Bírák, Sámuel 1-2, és Királyok 1-2. könyvei) sem tekinthetők történelmi forrásműnek. Az ilyen vélekedés, sőt ítéletmondás olyannyira erősödött és szélesedett, hogy az addig legbizonyosabbnak, legéletszerűbbnek megrajzolt bibliai személyiségek, Dávid és Salamon királyok történelmi létét és uralkodását is kétségbe vonták, sőt Dávid városának, Jeruzsálemnek, ókori nagyváros-jellegét sem ismerték el. Dávid és Salamon elterjedt hírű és számon tartott építkezéseinek sem akadtak nyomára, illetve az addig feltárt és azonosított leleteket más korba, tehát más uralkodó személyéhez datálták. Izrael korai története és legjelentősebb évszázadai, személyiségei, műemlék-leletei teljesen kiestek a történelem rostáján. A világ kultúrájának ma is jelentős részét alkotó nép, a zsidó nép története, legfényesebb eseményei, történelmi hősei, szereplői a babilóniai fogság befejeződését megelőző korból semmivé váltak, legalább is az archeológiát, az archeológia elfogadott kronológiáját biztos alapnak tartó történészek számára. A bibliai híradásokat, addig a krónikaírók feljegyzéseinek tartott szövegeket, puszta mesének, vallásos legendának vélték.

Koestler 13. törzse

2005 októberében tartották meg Budapesten a nemzetközi Koestler-konferenciát. Arthur Koestler Budapesten született, de Londonban halt meg; most 100 éves lett volna. A konferencián Faludy György azt javasolta, hogy a magyar irodalom ismerje el Arthurt Koestlert magyar írónak. Koestler ugyan Bécsben, Palesztinában, Németországban, Párizsban és Londonban írt, de magyarul álmodott – érvelt Faludy György. Persze, Koestler nemcsak álmodott, írt is magyarul, sajnos nem jelentős dolgokat. Alkotott viszont németül, angolul és franciául. Hogy egy író művei melyik nemzeti irodalomhoz tartoznak, ezt természetesen nem az álmainak, de nem is írá-sainak nyelve dönti el. Ez sok más zsidó születésű író esetén is csak másodlagos. Zeev (Vladimír) Jabotinskyt – magyar írásban Zsabotinszkij – sem lehet orosz írónak nevezni, holott ezen a nyelven írta meg az önéletrajzi regényét. Hogyan is lehetne Arthur Koestlert magyar nemzeti keretekbe zárni? Származása ellenére zsidó írónak sem nevezhetjük. Koestler – ugyanúgy mint George Orwell – egyértelműen kilépett a nemzeti irodalmak kereteiből. Tulajdonképpen nem egy-egy nép története, hanem a népek történelmi együtthatása és a hatalmi világrendszerek kialakulása, illetve működése állott érdeklődése fókuszában, és ez kitűnően manifesztálódott „A tizenharmadik törzs”, avagy „The thirteenth tribe. The Khazar Empire and its heritage” című világhírű művében.

Zsidó irodalom az USÁ-ban

Amerika messze van – mondták nagyapáink, amikor nekivágtak a hosszú, kalandos útnak, hogy nagyobb kenyeret keressenek maguknak és családjuknak a tengerentúlon.

Amerika közel van, mert azóta bennünk van. És ez nem (csak) az USA-hadseregek győzelmein, fegyvereik tűzerején, a kimeríthetetlen tartalékokon, s általában az életközeg, a civilszféra praktikus megszervezettségén múlott. Mert Amerika ott volt, van és lesz a boltokban, az autó-
piacon, a filmben, a zenében, s természetesen a könyvespolcokon. Vagyis a szellemünkben, a gondolkodásunkban és az érzelmeinkben.