A tarjáni Schweitzer-család

Zsidó sors

Arthúr

Az ember akkor hal meg másodszor, amikor elfelejtik. A fiatal Schweitzer Arthúr emlékét a ma is élő rokonok, barátok híven őrzik, és sorsa íme időtlen legendává nemesedik.

Rábai Imre

Jelképes élet

Rövid életrajz

Mezőkovácsházán születtem 1926. július 9-én.
Apám Róth Nándor (1897) asztalos volt. Anyám Kohn Stefáia (1902) háztartásbeli, bátyám Róth Tibor (1924).
1920-ban költöztünk Szegedre.
1932-36: Szegedi Zsidó Elemi Iskola.
1936-40: Klauzál Gábor Gimnázium.
1940-41: Vegyipari Technikum előgyakorlat.
1941-44: Baross Gábor Gimnázium V-VII. osztály.
1944. június 6-tól munkaszolgálat

Hirsch Gábor (Svájc)

Az utolsó nyolc hetem Birkenauban

A keleti frontra küldött munkaszolgálatosok temetője

Elmúlt 64 év, és – Zelk Zoltán szavaival – az „éhségtől motyogósra hülyült munkaszolgálatosok, akiket az országút árkaiban, szétvetett tagokkal legyilkoltak”, eddig nem kaptak, még hamvaikban sem megemlékezést a Magyar Köztársaságtól.
Meg lehet írni a dorosici történteket, meg lehet és kötelező is leírni, hogy „szekerekről villával hajigálták az életben maradtak a gödörbe az elszenesedett holttesteket” (Zelk Zoltán), de arról nem lehet tovább hallgatni, hogy nem akadt Magyarországon egyetlen „hivatalos” ember, aki kötelességének érezte volna, hogy megemlékezzék az ottani szörnyűségekről. Pedig hány politikus van, szóvivő, főtisztségviselő?! A történelem e szégyenéről kizárólag Szita Szabolcs, Csapody Tamás, Bar-Shaked, Karsai László s talán még néhányan szóltak. Mégis miről van szó? Mi az, ami ezt akadályozza? A tisztes megemlékezést? A közöny. A Camus-i közöny.

Kertész Lilly

És akkor megtört a varázs

Emlékezetes maradt számomra egy magyarországi rokoni látogatásról jó néhány évvel ezelőtt hazatért férfi ismerősöm elbeszélése, aki érdeklődésemre, hogyan érezte magát, rejtélyes mosollyal válaszolt:
– Volt egy nagy élményem: a somlói.
– Az merre van?
– Mindenhol. De én a Kossuth Lajos és a Semmelweis utca sarkán, egy eszpresszóban találkoztam vele. Sok tejszínhab van rajta, és folyékony csokoládéval leöntve.
– Igen...?
Igyekeztem udvarias maradni, de a hangomból kiérződött a csalódottság. Észrevette, és elkomolyodott.

Dr. Soltész Katalin

Bergen-Belsen

Itt van előttem két kötet súlyos könyv a bergen-belseni deportáltak neveivel, benne édesapám, édesanyám és az én nevem is.
1945. április 13-án szabadultunk fel.
Most, ennyi év után, én is úgy éreztem, végig kell járnom újra az utat.
Látnom kell a rámpát, ahova kiöntötte a sok szerencsétlen embert a marhavagon. Az utat, amelyen végig hajszoltak a táborig – Los, los! – üvöltötték a puskás, gumibotos SS-ek. Ott botladoztam én is hat évesen, kis hátizsákommal a hátamon – benne a máig is féltve őrzött Andris macival – és könyörögtem mindenkinek, hogy segítsenek anyukámnak, mert trombózisos a lába.

Magyar László

Füstkarikák

– Már megint mennek! – mondta a mackós léptű Ádám bácsi, Piliscsév állomásfőnöke, a Bécsi út felé kémlelve.
– De hát kik mennek? – kérdezte egy fejkendős asszony. A távoli úton vánszorgó emberek fekete csíkját látta. – A múltkor orosz foglyokat kísértek – toldotta meg a szavait.
– Nekem jelentenem kell a vonatot Leányvárnak! – felelte Ádám bácsi, mert most a kanyar felé pöfögő fekete szerelvény felé pillantott, és elindult a távírójához. – Ha többet akar tudni, kérdezze meg a kormányzó urat! – fordult vissza, mielőtt benyitott.

Aliza Barak Ressler izraeli pedagógus. Végzett pszichológus és az úgynevezett problematikus gyerekek nevelésének szakértője. Tanár és szakfelügyelő volt, és egy pedagógiai főiskoláról ment nyugdíjba. Kiálts, kislány, kiálts! címmel írt könyvet gyermekkori emlékeiről, amely kötet elnyerte az izraeli Közoktatási Minisztérium Ifjúsági Osztálya díját, és oktatási segédkönyv lett. A PolgArt Könyvkiadó Ács Gábor fordításában magyarul is kiadta a visszaemlékezést, a szerzővel a sajtótájékoztatón találkoztam személyesen. Kedves, szelíd ember, a világon mindenütt ilyenek a jobb pedagógusok. Könyve is „gyerekközpontú", fikciója az, hogy unokája faggatására fogalmazza meg emlékeit. A történet nem mindennapi.

Egy lap az internetről

Katona Rezsőné: Hogyan őrizte meg a zsidóság emlékezetét Sátoraljaújhely és környékének magyar népessége?

1990. január 5-én a Szabad Szóban megjelent Kállai Eszter cikke, melyben pályázati lehetőséget kínál fiatalok számára. A pályázatnak a két világháború között élt zsidó polgárok életvitelét, szokásait kellett bemutatnia. Iskolánkban hasonló témával már foglalkozott a Konstantin ]ózsef gimnáziumi tanár vezette történelem szakkör. Az általuk megfogalmazott kérdőívet több, a holokausztból megmenekült újhelyi zsidó polgárnak elküldték. Választ senki sem adott rá; vagy udvarias kitérő felelettel utasították el, vagy - kevésbé udvariasan -tiltakozva a zaklatás ellen. Úgy látszott, hogy a sebek nehezebben gyógyulnak be, mint hittük, s az átélt szörnyűségek után még nagy a bizalmatlanság. A pályázati felhívás hatására Konstantin József és Katona Rezsőné tanárok vezetésével újból elkezdődött a munka. Az adatok gyűjtésében nemcsak a diáktársak, hanem a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Gimnázium tanárai is részt vettek. Kutatási területük volt nemcsak Sátoraljaújhely városi lakossága, hanem a környékbeli falvaké is.

Fordította Jólesz László

Marcel Reich-Ranicki ma az egyik legismertebb (és legelismertebb) irodalmi és zenei kritikus Németországban. Idős ember, nyolcvanon felül van. Kettős neve, Reich és Ranicki, személyének kettősségéből - merthogy Ő lengyel is, német is - vagy mivel éppenséggel zsidó is (sőt!), a hármasságából? - ered. Életírása, a „Mein Leben" 1999-ben jelent meg Németországban, és rövid két hónap alatt három (!) kiadást jelentetett meg kiadója, a tekintélyes Deutsche Verlags-Anstalt. A könyv - amelyhez egy Németországban élő barátom révén jutottam - olyan, mintha egy modern pikareszk regény volna. Letehetetlen olvasmány, amely nem csupán írójának hallatlanul változatos, nem keresett kalandokban, csaknem kikerülhetetlen, halálos veszedelmekben bővelkedő sorsáról, vak véletlenekről, félelmekről, ürömökről, furcsa találkozásokról szól. Képet kap az olvasó - egyebek közt - a varsói nevezetes gettóról. Arról a gettóról, amelyről sokat és mégis keveset tudunk. Ebben a könyvben ennek a halálra ítélt közösségnek a belső életéről ad hírt egy olyan tanú, akt maga tapasztalt meg mindent „odabent" és ad hírt hitelesen a varsói gettó mindennapjairól. A terjedelmes könyvnek éppen a gettóval foglalkozó fejezetei közül az egyiket adom át most az olvasónak.